Hekiii - Nem hazudok többé | Текст песни

• Тексты песен
• Hekiii
• Nem hazudok többé

1.
Alig múlt el éjfél, megpillantom az órát,
könnybe lábadt szemmel írom ezt a nótát.
Az érzés nem idegen, rengetegszer átéltem,
kezemben egy lappal az életemre rátértem.
Elmartam magamtól, aki tiszta szívből szeretet,
mellette én lehettem és nem kellettek szerepek.
Sajnos ez ilyen, akárkivel megeshet,
az élet egy festmény, csak nem mindegy, hogy ki festett ?!
Kiráz a hideg, vajon kivel alszol most,
virággal a kézben, ki csengethet az ajtódon.
Büszke vagyok arra egy ideig én lehettem,
ki szerelembe, boldogságba, megértésbe mehettem.
Akár egy szigeten, a szobám lett a menedék,
a megváltásra várok, de nem jöhet a feledés.
Halmozottan dráma, kettőnkről a történet,
Te sem hitted volna, hogy velünk ez megtörténhet.

Ref.:
Tanultam a leckéből, mindenkivel őszintén,
nem hazudok többé, mer' ott lennék a Föld szintjén.
Magányosan bolyongok, úgy akiket átvertek,
nem hazudok többé, az igazság jár nektek.

2.
Segítséget kérnék, de a büszkeség nem engedi,
szemellenzőt viselek, mi a valóságot elfedi.
Legrosszabb az egészben, nem látom kiutat,
egy befoltozott szívem van, ami folyton kilyukad.
Akármit megtennék, csak utoljára lássalak,
minden este 7-kor a megállóban vártalak.
Képeken láttam, egy másik tehet boldoggá,
erről csak én tehetek, ezért is nem fogom rá.
Baljós árnyak keringenek felettem,
kinyitva a kalitkát, a madárkám elengedtem.
Fejem falba verem, hogy folytassam ezután,
azt érzem, mit egy vádlott minden elvesztett per után.
Látomások gyötörnek, kézen fogva sétálunk,
majd hirtelen a valóság, s köddé vált a légvárunk.
Felhők felett jártam kerek három méterrel,
bocsáss meg kérlek, bár tudom, hogy nem érdemlem.